Három

3.

Hanna

"Ha menni kell,maradj még ,
Ne adjuk fel,harcolj tovább,

Ne hagyj itt védtelenül,semmire nem megyek így egyedül. "

-        Te. Egy. Idióta. Vagy. – püfölt minden egyes szónál, legjobb barátnőm Zsófi.

-        Zsófia! – Szóltam rá.

-        Te csak ne Zsófiázz! Jól elbaltáztad, kedves barátnőm. Hogy utasíthattad vissza őt? Igazán rád férne már egy kapcsolat. Tudod. Szerelem, romantika miegymás.

-        Persze. És hova iktassam be? Két zh vagy két gyilkolás közé?

-        Annyira negatív vagy! – húzta össze szemöldökét a bohém kinézetű barátnőm. Kettőnk közül ő a lazább, ő az, aki mindent félvállról vesz. Mindig vidám és optimista. Én pedig, az, aki mindent komolyan kezel, van bennem felelősségtudat, és legfőbbként vannak céljaim. Kedves barátnőm, pedig csak sodródik az árral. Amúgy egy istentelen zseni. Egy suliba járunk, csak ő fizika szakon végzett, és most csillagásznak tanul. Ráadásul egy helyen is dolgozunk és nem csak a büfére célzok itt. A Cég őt is alkalmazza, mint technikus. Olyan eszméletlen gépeket tervez, mint például elektrosokk nyíl. Nagyon hasznos kütyü, ráadásul nem is azonosítható be.

-        Hahó! – legyezte szemem előtt kezeit. – nagyon elkalandoztál.

-        Szóval. Én nem negatív vagyok, hanem reális.

-        Ezt már kívülről fújom, Hanna. És ez csak kifogás. Huszonkét éves vagy. Élj egy kicsit. – mondta miközben szőke haját a feje tetejére fogta.

-        Például festessem én is a hajam végét színesre, mint ahogy te?

-        Akár. Látod, ez egy igazán jó kezdet lenne. – mosolygott szélesen, s feltette azt a hatalmas szódásszifon szemüvegét a szemére.

-        Zsófi, ez nem én vagyok. És ezt te is pontosan jól tudod. Meg amúgy sem fér bele egy kapcsolat az életembe. Rég választanom kellett, hogy vagy a fiúk-tanulás- bulik, vagy munka-tanulás- munka. És én az utóbbi mellett döntöttem. És nekem ez nagyon jó így.

-        Egy darabig. De jussak eszedbe, mikor magányosan, kisírt szemekkel ülsz a kanapédon, és azon gondolkodsz, hol rontottad el.

-        Lehet, hogy igazad van. – adtam meg magam. – De már amúgy is késő. Ő elment, és én még csak a telefon számát sem tudom. Szerinted mennyi lenne rá az esély, hogy újra találkozunk?

-        Nos, ez egy nagyváros, itt bármi megtörténhet. – kacsintott rám.

-        Eléggé helyes amúgy. És kedves is. – mosolyogtam magamban.

-        Nocsak-nocsak. Végre a mi kis Hannánkat érdekli egy srác.

-        Nem érdekel. Ez csak egy tény volt.

-        Ühüm. – húzogatta fel-le szemöldökét barátnőm.

-        Hagyj! – fogtam egy párnát és nekivágtam. – Inkább mondd meg, hogy kit kell most elintéznem. Már alig várom az akciót. Végre valami, ami felpörget.

-        Lassan adrenalin függő leszel. Szóval Ender Zsolt. Kivégezte az egész családját, amit persze ő tagad, és elvileg bombabiztos alibije van, így nem tudták elítélni. Nos, a fejeseknek ez nagyon böki a csőrét, tudják, hogy ő a tettes, és a feladatod a szokásos. Keress bizonyítékot, és iktasd ki. – mondta, szinte monoton hangszínnel Zsófi. – Ezt küldték neked. – adott át egy nagy barna dobozt. – A legújabb fejlesztésem. – kinyitottam a csomagot melyben egy szemüveget, egy pár kesztyűt és egy vadonatúj kést találtam. – tudom, hogy imádod a késeket, így egy olyat terveztem neked, melynek az anyaga erősebb az acélnál, nagyon éles, szóval vigyázz vele. A fogata szilikon és pont a tenyeredbe illeszkedik. A szemüveg egy új technika alapján készült. Fényes nappal is megtalálod vele a legapróbb DNS mintát is, legyen szó akár vérről, akár hajszálról, bármiről. Nem kell most már külön UV lámpát hurcolnod magaddal. És még divatos is- kacsintott, s a szememre rakta a fekete, hipszter szemüvegnek tűnő masináját.

-        És a kesztyű?

-        Extra vékony, és extra erős szilikon kesztyűk. Mintha nem is lenne rajtad semmi. Könnyen hozzá tudsz vele férni mindenhez, és nem fog egykönnyen elszakadni.

-        Hm, te egy zseni vagy. Nem akarsz valamikor nekem egy új fegyvert tervezni? – Úgy néztem rá, mint mikor a kisgyerek karácsonyra egy új játékot szeretne.

-        Már dolgozom rajta. – nevette el magát. – És bónusznak kapsz még valamit.

-        Tényleg? – lepődtem meg. -

-         És mi az?

-        Azt nem itt fogom neked odaadni. De szerintem ez fog a legjobban tetszeni.

-        És mikor mutatod meg? – majd kiugrottam a bőrömből izgalmamban.

-        Olyan cuki vagy ilyenkor. De ugye tudod, hogy ez nem normális dolog?

-        Nem érdekel. Szóval mi az a másik titokzatos dolog?

-        Gyere, megmutatom. – megfogta kezem és felhúzott az ágyról, majd kirohant velem a szobából.

A Cég garázsában álltunk és én csak bámultam azt a csodát, ami a helyiség közepén állt.

-        Egy teljesen új BMW motor, kicsit átalakítva. Csak mert ismerlek és tudom, hogy oda vagy a sebességet.

-        Ez egy álom gép. – néztem tátott szájjal a BMW S1000 RR típusú mocit. Fekete metál színe volt egy kis fekete matt színnel vegyítve. A kerekek hatalmasak voltak alatta. Íves formái egyből megfogtak. – Kár, hogy ezt munka után vissza kell adnom. El fogom lopni.

-        Arra semmi szükség. Ez a tiéd. – jelentette ki hatalmas mosoly keretében.

-        Ezt most nem mondod komolyan. – hitetlenkedtem – de ezt mire kapom? Nem mintha nem örülnék neki. – tettem hozzá gyorsan.

-        Ezt kapod az eredményes munkádért. Valami céges ajándék. – vonta meg a vállát Zsófi. – És szeretnéd tudni mi az extra rajta?

-        Igen – Igen – Igen. – szinte már ugrándoztam örömömben. Annyira felturbózott ez a „kis” ajándék, hogy most azonnal ki akartam próbálni.

-        Szóval, ha megnyomod ezt a gombot – mutatott a kormány alatti zöld színű gombra- akkor előjön egy GPS, ami érintőképernyős, Ha ezt a kapcsolót elfordítod, egy rekesz fog a felszínre kúszni, amelyben egy kést és egy pisztolyt tudsz tárolni. A vázat átszereltem golyóállóra. És itt a golyóálló sisakod is, amely szintén fekete, mint ez a járgány.

-        Azt. A. Mindenségit. – mondtam szaggatottam, a döbbenettől. – Ez valami eszméletlen. Kipróbálhatom?

-        Persze, hisz a tiéd. – nevetett barátnőm. – De nagyon vigyázz, eszméletlen gyors. – Szinte meg sem hallottam az utolsó mondatát, már fel is pattantam a motorra, felcsatoltam a sisakot és kihajtottam a garázsból. Csak úgy száguldtam az én szépséges motorommal. Végre kihasználhatom a jogosítványomat, melyet alig féléve szereztem. Imádom a sebességet, a száguldást. Egyszerűen imádom a pörgést.

-        És akkor én vagyok a komoly… - jegyeztem meg magamban, miközben 160-al repesztettem egy hosszú kihalt utcán. Tudok egy hosszabb kikerülőt a városból, ahol szinte egy lélek sem jár. Itt szabadon lehet gyorsan hajtani. Mivel lassan kiértem a városból, úgy döntöttem visszafordulok, és visszaviszem a kicsikét a garázsba. Minden porcikáját imádom az új járgányomnak. Elhatároztam, hogy a mai küldetésemre is ezzel megyek.

Fekete baseballsapka, bőrnadrág, bőrdzseki, és bakancs. Minden fekete, mint ahogyan ez a csillagtalan éjszaka is. Az első este még csak a házat és környékét járom körbe. Feltérképezem a terepet, majd mikor már kiismertem emberünk napirendjét, betörök a csinos kis házába, és megszerzem a bizonyítékokat. Sajnos ez eltarthat két hétig is és általában ez szokott a legunalmasabb része lenni a munkának.

Beütöttem a koordinátákat a GPS-be, s örömmel láttam, hogy sokat kell a szépségemmel utazni. Nagyon kellemesen duruzsolt a motor, mikor beindítottam. Gázt adtam, s már süvítettem is a sötét, hideg estében. Nagy sebességgel faltam a kilométereket, s ahogy haladtam, a fák és a házak egyre jobban összemosódtak. Minden elágazásnál figyeltem a GPS-t, hogy jó irányba haladjak. Kb. fél óra múlva megérkeztem Bicskére, célpontom sűrűn lakott városába. Megkerestem az utcát, melyben él, majd visszafordultam, és körbejártam az egész környéket. Teljesen átlagos kisváros. Éjszaka könnyen dolgozhatom a kihalt utcákon. Miután végeztem a város feltérképezésével kerestem egy helyet, ahonnan figyelhetem Ender úr házát. Hála a magasságosnak, Ender Zsolt elszigetelve élt a falutól, mindössze két szomszéddal. Volt egy farm félesége, tele különböző lelakott fészerrel. A farm végén volt egy kis fás rész, ahol könnyen eldughattam a motorom, és szabadon kémkedhettem. Kaptam nemrég Zsófitól egy olyan távcsövet, melyet, ha éjszaka használok, a fényeket úgy alakítja át, hogy az egész képet úgy látom, mintha nappal lenne. Felmásztam az egyik fára és körbenéztem a távcsövemmel. Mindent tökéletesen tisztán láttam. Észrevettem például, hogy két kutyája van, három fészere, egy nagy istállója, a háza pedig átlagos, egyszintes családi ház. Ezen a helyen minden olyan átlagos. Egy óra múlva lemásztam búvóhelyemről, és visszaültem motoromra. Amint hazaérek, lejegyzetelem, amit láttam. Beindítottam gyönyörű gépezetemet és A Cég garázsa felé száguldtam.

               

A garázs és a kollégium között nem sok távolság van, úgy öt perc séta. Szinte már imádkoztam az ágyamért, hiszen az idő már fél négy fele járt. A lábaimat már-már húzni kellett magam után. Megálltam az ajtómnál, kinyitottam s mikor beléptem volna valamibe belerúgtam. Lehajoltam s felvettem az említett tárgyat, amely egy szépen becsomagolt doboz volt. Bezártam magam után az ajtót, majd leültem a díványra és kibontottam ajándékomat. A dobozban egy gyönyörű, lilás színű, üveg képkeret lapult, melyet virág és pillangó díszített és az üveg mögött egy cédula állt, rajta egy telefonszámmal, és az alábbi üzenettel:

„ Ne merd kifizetni!"